Strandolás szabályai

1. Néhány Gazdinak az a téveszméje, hogy minden kutya szeret úszni. Nos, ez nem igaz….mert bár mi, ellenben az ügyetlen kétlábúakkal, TUDUNK úszni, nem jelenti, hogy szeretünk is.

2. Ha már vízpartra értünk, az első dolgunk legyen annak feltérképezése. Elsősorban a kajalelőhelyekre, teli kukákra és levadászható élőlényekre koncentrálva.

3. Amíg Gazdi megcsinálja a szokásos vízparti rituálékat (helykeresés, átöltözés, kenceficézés) gyorsan tűnj el, és hallótávolságon kívül kezdj el azzal foglalkozni, ami igazán érdekel: áss. Egyél szemetet. Vagy kakát.

4. Lehetőleg olyan helyen áss, ahol vagy balesetet okozol vagy másokra kaparod a földet.

5. Ha még sosem úsztunk Gazdival, két dolog lehetséges. Vagy ő beáll a vízbe és gügyög, hogy ezzel az irtózatos hanggal kényszerítsen arra, hogy vele tarts vagy megfog, és bedob.

6. Ha már nem bírod nézni Gazdid megaláztatását, amiért gügyörészik egy 30 cm-es vízben guggolva, miközben más kutyák hasast ugrálnak mellette, legyél kegyes, és tedd a lábad a vízbe.

7. Amikor Gazdi ettől ellágyul és Mickey-egér hangon örül neked…állj egy kicsit a vízben, nézz Gazdid szemébe, majd pisilj. Lehetőleg úgy, hogy mindenki lássa. Hosszasan. A vízbe.
Nemhogy neked kell a vízbe menned, de mások is kijönnek.

8. Ha Gazdi a vízbe dob, ne ess kétségbe, ne kérj tőle segítséget. Ússz szépen egy kört, mintha DIREKT mentél volna bele, majd menj ki, nézz mélyen, dühösen Gazdi szemébe, és rázd a vizes bundádat egy kisgyerekes vagy reggeliző családra.

9. Ha úszol, ússz úgy, hogy minél nagyobb felületen karmold össze Gazdi testét.

10. A strandon a legjobb, hogy az emberek esznek. Akkor is esznek, ha nem éhesek. Jó lehetőség ez, hogy 2-3 cm távolságba leülj az étkező kétlábúval szemben, tekinteteddel szuggeráld, és követeld a kaját. Ezt megsürgeti, ha közben a nyáladat ügyesen a karjára csorgatod.

11. Elsősorban idegen családoknál próbálkozz! Ha Gazdid hív, ne halld meg. Minél hangosabban kiabálja a neved, ő annál kevésbé lesz falkavezér, te pedig az ő szégyenével egyre feljebb kerülsz a ranglétrán.

12. Ha Gazdi iszonyú dühös, ne ijedj meg. Nyilvános helyen nem fog megbüntetni! Aztán meg elfelejti.

13. Egy kutyás strandon sok kutya van. Nyilván akad olyan, aki nem szimpatikus. Verd meg. De vigyázz, téged ne verjen meg senki. Ha nálad nagyobb, erősebb kutya van, mielőtt csak csúnyán nézne rád, kezdj őrült nyüszítésbe, és farokbehúzva menekülj Gazdihoz. Te simogatást kapsz, őt meg leszidják.

14. Kezdjetek kergetőzni, minél többen! Lehet, sőt ajánlott őrülten ugatni is, és átugrálni napozó embereken. Kicsit taposd meg őket. A hasukat célozd! Célszerű ezt minél nagyobb zajjal és kosszal csinálni.

15. A sok kutya sokat pisil. Aki nem a vízbe pisil, az a parton. Lehetőleg intézd ezt úgy, hogy plédre, táskára, esetleg egy-egy emberre célozz.

16. Ne kakálj. Foss! Azt nehéz összeszedni, iszonyú büdös, és Gazdit nagyon kellemetlen helyzetbe hozza.

17. Labdázz, de sosem azt a labdát akard, amelyiket Gazdi dobta el, hanem egy kisebb kutyáét…akit egy nyugdíjas néni szórakoztat.

18. Várd meg, amíg kihozza a vízből, majd mindig vedd el tőle és morogd is le. Kicsit megverheted.

19. SOHA ne ülj, feküdj a földre! Gazdi azért tette le a plédet, törölközőt, hogy azon aludj. Majd ő áll.

20. Strandolni jó. De a cél, hogy te jobban élvezd mint a Gazdi!

Többet olvasnál?

Kutya nélkül

Ma olvastam egy cikket, egy 12 éves kutyát tettek az utcára a kis pútyerkájával és egy üzenettel, melynek utolsó mondata így szólt: Nincs szükségem kutyára.

És elgondolkodtam. Hogy kinek van egyáltalán szüksége kutyára? Persze, nem a munkakutyákra gondolok, akik vadásznak, terelnek, keresnek, gombásznak, hanem az olyanokra, mint Demény és Max. Akiknek az a napi elfoglaltságuk, hogy összeszőrözik az életem. Hogy nekem szükségem van-e kutyára.

Kutya nélkül tovább alhatnék, nem köröznék esőben, hóban, sárban hajnalok hajnalán, hogy könyörögjek a kakáért. Nem kellene azon aggódnom, időben kivettem-e a reggelit a fagyasztóból, sem azon, hogy véletlenül sem felejtettem otthon a szemetest.

Kutya nélkül nem rohannék haza a munkahelyemről idióta időpontokban tenni egy pisikört a parkban, hogy aztán a legnagyobb csúcsforgalomban visszaérjek egy délutáni megbeszélésre. Nem kellene szétszervezni az életem, mikor 2 éjszakás osztálykirándulásra megyek. Egyáltalán…el tudnék menni bárhová egy nyugodt hétvégére anélkül, hogy előtte nekik intézzek valami szittert.

Kutya nélkül nem sétálgatnék minden este két órát körbe-körbe télen-nyáron, lázasan, fáradtan. Hogy fáradjanak. Kávézhatnék a barátaimmal, akiknek nincs kutyájuk, vagy olvashatnám a kanapén heverve a kedvenc könyvemet. Mert lenne kanapém. Olyan, amiből nem áll ki a kutyaszőr, amin elférek anélkül, hogy egy mancs beleállna a vesémbe.

Kutya nélkül lenne helyem. Nem foglalna el egy fiókot a kutyakabát, nyakörv, póráz, nyakkendő, lenne hely a saját gyógyszereimnek, mert nem ízületvédővel, fájdalomcsillapítóval, fülcseppel, szemcseppel, betadinnal, kéklukáccsal, kötszerrel, kullancsellenivel, kutyafogkrémmel, kutyamancsápolóval, karomvágóval, kutyasamponnal, kutyakefével, probiotikummal lenne tele a fürdőszoba. A hűtőbe vehetnék egy nagy doboz fagylaltot, ha nem kellene állandóan csirkelábbal és marhatüdővel feltöltenem, hogy ezeknek legyen mit enniük.

Kutya nélkül lenne pénzem nyaralni menni, ha nem költenék a kullancselleni szerekre, a gyógykészítményeikre, a kajájukra, az egyre gyakrabban előkerülő orvosi vizsgálatokra.

Kutya nélkül nem szakadnék meg, mikor szombaton a piacra megyek. Mert nem tizenkiló csontot meg belsőséget vennék, hanem egy szép nagy szelet marhapofát. Magamnak.

Kutya nélkül lennének normális ruháim, amikről nem kell minden reggel sepregetnem a szőrt, amit hiába porszívózol, ott van mindenütt, a levegőben, a szekrényben, a lepedőn. Állt már vizslaszőr a talpadba? Borzalmasan fáj. Kutya nélkül a lakásom sem lenne ilyen kupis, nem kellene ennyit mosni, felmosni, letörölni.

Kutya nélkül nyugodtan tudnék éjszaka aludni, mert nem horkolna, morogna és vakkantana hajnalban mellettem és rugdosna négy lábbal senki sem.

Kutya nélkül…

Két szó. Kutya nélkül. Nézz rá! Neked ez a két szó nyugalmat, pénzt, tiszta lakást jelent. Nekem maga a rémület. Max tizenegy éves lesz, Demény a héten lesz nyolc. Bármit odaadnék, éveket adnék a sajátomból, csak soha ne maradjak kutya nélkül.

Mert nekem szükségem van kutyára. Kutyákra. Rájuk.

Többet olvasnál?

Eb-beírások

Gazdi energiaszintje lassan megüti a döglött galambét. Szóval, nem nagyon bírok vele. Ha üvöltök, hogy gyerünkmár, az a baj, ha elsétálgatok egyedül, hogy megkíméljem, az a baj, ideggyenge, meg fáradt. Nem is értem még mindig, minek kell erőltetni ezt a munkakórságot, mikor ennyire lestrapálja a kétlábúak immunizéjét, és mégsem lakunk házban. Évvége van a ziskolában, és ilyenkor olyan Gazdi agya, mint egy leszopogatott Kojak-nyalóka. Persze, amúgy sem egy Ejnstejn, egy falkába egy zseni, magamra maradtam.

Eltöprengtem, hogy mi lehet ennyire fárasztó abban, hogy jön a nyár. Aki eddig buta volt, már úgyis az marad, amelyik dolgozatot eddig nem javította ki, arra majd azt mondja, megette a kutyája, és közel is állna az igazsághoz, mert folyton éhezem.

Mikor ő munkakóroskodik, én napközizem, ami menő. Ilyenkor a kollégái kinevetik, hogy úgy bánik velem, mint egy kistestű kétlábúval, és hogy vajon lesz-e nekem is szülőértekizém. Nem értem, mi ebben a vicces, miért ne lehetne? El is képzeltem, mi történne, ha Bébiszittyó beírogatna az üzenőfüzetünkbe:

1. “Tisztelt Gazdi,

értesítem, hogy Demény a szünetben folyamatosan szexuálisan zaklatja a kutyalányokat, de csak a hosszúcombúakat. Kérem, beszélgessen el vele a golyótlanság áldásos következményeiről!”

2. “Kedves Gazdi,

Demény már megint hangoskodott a napköziben, és olyan illetlen szavakat használt, amik még egy diktátorhoz is méltatlanok. Ráadásul kakát is evett. Kérem, mossa ki a száját szappannal!”

3. “Tisztelt Gazdi,

Demény rossz példát mutat a kisebbeknek, Olviér kutyusom mostanában kötsög lett, amit csakis tőle tanulhatott el. Ha nem tud a magatartásán változtatni, el fogom tanácsolni a napköziből.”

4. “Tisztelt Gazdi,

Demény agresszíven viselkedett, és játék közben meglökte társát,  aki így sajnálatos módon a pocsolyában kötött ki. A későbbi feszültség elkerülése érdekében egyeztettem a sértett gazdájával, és be fogja nyújtani a kutyakozmetikus számláját.”

5. “Kedves Gazdi,

Demény már megint nem ette meg az ebédet, mert az uzsonnára csomagolt több kilónyi töpörtyű megfeküdte a gyomrát. Figyeljenek kicsit jobban az egészséges, tudatos étkezésre!”

6. “Tisztelt Gazdi,

Demény immáron harmadik alkalommal is megtagadta, hogy bemutassa “ül-fekszik-marad” gyakorlatát a napköziben, így év végén osztályozhatatlannak fogom tekinteni a teljesítményét.”

7. “Kedves Gazdi,

Demény megint nem hozott magának pórázt. Ez a harmadik felszerelés-hiánya a hónapban, így megrovásban részesítem.”

8. “Kedves Gazdi,

Demény megrongálta a napközi környezetét, és a társaira veszélyes lyukat ásott, így kérem, fáradjon be, és temesse be Ön!”

9. “Tisztelt Gazdi,

Demény ma visszaugatott nekem. Ez tűrhetetlen, kérem, keressen fel a napköziben egy elbeszélgetésre!”

10. “Kedves Gazdi,

Demény nyilvánosan nyalogatta a nemi szervét a napköziben, nem is tudom, mit mondhatnék, még mindig sokk hatás alatt állunk, kérem, hívja fel a pszichológusunkat tanácsadás céljából!”

Többet olvasnál?

Sírtam

“Mikor először voltam gyepmesteri telepen, sírtam. Volt otthon egy halálra kényeztetett, dagadt, ágyban alvós kutyám, Max…és azt hittem, ez a normális, hogy minden kutya így él. Vagyis ez nem igaz, ennyire nem voltam idealista sosem, inkább egyszerűen csak bele sem gondoltam. Mert nem az én dolgom, nem az én problémám. Aztán valahogy mégis belekeveredtem. Megláttam egy vizslát az interneten, borzalmas soványan, és szerelmes lettem. És segíteni akartam. Nem nagy dologban, csak fogtam a póráz végét egy gazdikereső rendezvényen, mert ez is segítség, egy kéz. Néha fényképeztem, mert szeretek fotózni, minden kutya más egyéniség, arcuk van, jellemük, és egy-egy jó fotó megváltoztathatja valaki életét. És egyre közelebb kerültem, és egyre többet akartam tenni…

Mikor először voltam gyepmesteri telepen, sírtam. A kutyák ugattak, nyüszítettek, a rácsokhoz nyomták az orrukat és úgy néztek rám, szégyelltem magam, hogy nem segítek. Hogy nem vihetem őket haza, hogy elsétálok,  és olyan ember leszek a szemükben mint a többiek, közönyös. Nem voltam közönyös, a szívem hasadt meg, mert tehetetlen voltam. Szerencsére olyan egyesülethez kerültem, akik nem csak álltak könnyes szemmel, hanem tettek is. Egész nap csak a kutyák jártak a fejükben, az oltások, orvosok, műtétek, ez köhög, az sántít…Akkor még nem értettem ezt a világot, még csodálattal és tisztelettel néztem olyan emberekre is, akikről ma már tudom, hogy mennyire nem csak az állatok miatt teszik azt, amit. Mert az állatmentés egy álarc, amivel könnyű kompenzálni az életünk egyéb hiányosságait. Nyilván ezt tettem én is, de akkor még ezt nem láttam, mert messziről minden korona fényesen ragyog.

Mikor először voltam gyepmesteri telepen, sírtam. Aztán megszoktam, néha még elszorult a torkom, de az, amit az állatvédelemben először meg kell tanulnod, hogy nem segíthetsz mindenkin. Megmenthetsz egy évben 200-500 kutyát, de minden kutya mellett ott van másik három, akin nem tudsz segíteni. Mert nincs neki hely, már nincs több pénz, nincs ember, aki fogja a póráz végét…és nemet kell mondanod. Ott kell hagynod, és reménykedhetsz, hogy jön majd más, egy másik egyesület, egy gazdi, egy csoda, ami megmenti őt. Mert te nem teheted, nem menthetsz meg mindenkit. El sem hiszitek, milyen kevés idő kell ahhoz, hogy már könnyek nélkül fogadd azt a kutyát, akinek a saját “gazdája” törte szilánkosra a lábát, akit egy dobozban az út szélére tettek, akit egész életében láncon tartottak. Rezzenéstelen arccal veszed ki a kutyát a disznóólból, a benzines hordóból, és csak arra koncentrálsz, hogy neki már jobb lesz, neki sikerült, még épp időben. Ő még megtudhatja, hogy milyen az igazi gazdis élet.

De néha nem sikerül. Nem az a legnagyobb veszteség, akit nem fogadhatsz be, akinek nem adhatsz új esélyt, hanem az, amikor elkésel. Mert akkor úgy sírsz mint egy gyerek, mikor mindent megteszel, és mégsem sikerül, mikor orvosoknál töltöd minden idődet, infúziót csöpögtetsz, és imádkozol és reménykedsz…és mégsem sikerül. Ebben nincs enyhülés, ez sosem lesz könnyebb. Elveszthetsz egy évben két kutyát, vagy egy héten négyet, lehet tizenéves öreg vagy néhány hetes kölyök, ugyanúgy belehalsz. Úgy siratod, mintha a te kutyád lenne, mert az is. Mert nem kellett senkinek, vagy a saját “gazdája” csapta az utcára,  de volt egy egyesület, egy csapat, akinek fontos volt, aki harcolt érte, és aki megsiratta, mikor elment. A rettenetet könnyen megszokod már, de a kudarcba még mindig belehalsz kicsit.

Mikor először voltam gyepmesteri telepen, sírtam. Akkor tavasz volt, most ősz van. Évek teltek el. És már megint nem segítek. Újra csak nézem a kutyák fotóját az interneten, és meghasad a szívem, és segíteni szeretnék, fogni a póráz végét, vagy fotózni, tenni valamit. És nem teszem. Csak írok egy blogbejegyzést, és remélem, hogy te, aki olvasod, te majd végigmész ezen az úton. Hogy megfogod egy póráz végét, ha kell. Mert mindig van kutya, aki segítségre vár. Csak Emberből van kevés.”

Olvasnál még?

Find Out More About Us

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed nec enim euismod, elementum enim ac, posuere augue. Duis interdum metus non elementum gravida.

Read More

Share a Little Love

Come For a Visit

Broadway,
New York, NY
USA

Google Map